Ugrás a fő tartalomra

toxikus


Nem vártalak, nem kerestelek, azt sem hittem volna, hogy még egyáltalán keresztezik egymást az útjaink. Csak jöttél, és egyik percről a másikra berobbantál a néha döcögős, de egész nyugodt életembe. Viszont, hirtelen úgy éreztem, megtaláltam a helyem a világban, és megismertem újra azt az embert akire szükségem van, akit minden fenntartások nélkül tudok szeretni. Te is ugyan ezt mondtad nekem, viszonylag hamar, amikor még biztos sem voltam semmiben, azt mondtad szeretsz, meg hogy fontos vagyok. Nekem ez mindent jelentett. Nem hittem el, hogy mivel érdemelhetem ki a szereteted, és hogy miért engem választottál. Szerintem sosem éreztem ennyire boldognak magam.

Bár ne így lett volna.

Inkább tűrtem volna a silány középszerűséget, és az unalmas hétköznapokat, csak ne léptél volna vissza az életembe. Most döbbenek rá, napról napra, minden egyes apró részletre, miután a pusztításod maradványait szedegetem össze magamban. Azt a mérhetetlen rombolást, amit okoztál, és ami miatt, minden felépített kis rendszerem megtörni látszik. Mert te egy önző és mérgező ember vagy, akinek csak addig kell a másik, amíg a saját szennyét összekapargatja, és megerősíti az önbizalmát, hogy utána tovább tudjon állni. Ehhez képes minden hazugságot bevetni, mindent megígérni, mindezt csak azért, hogy utána öntelten tovább állhasson a következő áldozatára...

folytatás a nuuvellán.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Valami új

Költözöm. Mármint nem lakásba vagy ilyenek, csak át ide. Ez a projekt már régóta megfogalmazódott bennem, úgyhogy első lépésként, a régi írásaimmal átcuccolok ide. A többi pedig majd kiderül időben, de bízom benne, hogy azért elég király lesz. Amíg a költözködés tart, nem lesz túl sok új poszt, emiatt megértéseteket köszönöm, de remélem ezen az oldalon is úgyan úgy olvasni fogjátok. 💗 Sallai Klaudia
2 megjegyzés
További információk

Szünet

 Nem is tudom hol kezdjem. Kicsit szomorú vagyok, mert ez az a dolog amit igazán élveztem csinálni, ami feltöltött és megmentett az érzelmi túltengéseimtől. Azonban vannak időszakok, amikor egyszerűen elfogy a mondani valód, elfogy az amit meg szeretnél osztani magadból. Amikor falakat húzol magad köré, és már a hozzád legközelebb állókat is csak kétkedve engedsz be, nemhogy több ezer embert. Bizony bizony, már több mint ezren kattintottatok a blogra, ami miatt túlcsordult a kis szívem. Még ha csak nevetni is jártok ide, nem számít. Ez vagyok én. Legalábbis azt hittem. Novemberben írtam ide utoljára, és már azt is igazából csak azért hogy írjak valamit. Viszont, nem valamit szeretnék írni, hanem beszélni szeretnék dolgokról, amikről kevesen, ami sok mindenkit érdekel, vagy csak szimplán írni történeteket, amik akár meg is történhetnek, vagy megtörténtek. Mesélni szeretnék nektek, azt hogy felháborodjatok, nevessetek, vagy csak elgondolkodjatok kicsit. Csakhogy az van, hogy nem tudo...
Megjegyzés küldése
További információk

Hajnali hideg

Hajal van, a hideg már teljesen bemászott a bőröm alá, és talán már annyira átfagytam, hogy mozdulni is nehezen tudnék, már ha egyáltalán meg akarnám próbálni, mert azt nem akarom. Órák óta lehetek itt, nem tudom pontosan hogy és miért jöttem ide, de azt hittem a friss levegő majd kitisztítja azt a káoszt ami a fejemben van. A villamosokat néztem, amik jöttek-mentek előttem, aztán már ők is lassan eltünedeztek, viszont én még mindig kitartóan ültem a ma estére elfoglalt helyemen. A gondolataim viszont nem akartak leállni. A bontatlan doboz cigimet is teljesen elpusztítottam. Szokott segíteni kordában tartani a fejemben zajló káoszt, most nem. Nem zavart hogy fázom, a lelkemben is pont ilyen hideget éreztem, ha nem sokkal nagyobbat. Felejteni akartam. Egyszerűbb lett volna berúgni és valami buliba folytani bánatom, de nem volt hozzá kedvem, nem akartam megint ezt csinálni. Ezt senki miatt nem tehetem, még saját magam miatt se, pedig most igazán nyomorúságos helyzetbe sodortam magam....
Megjegyzés küldése
További információk