Van abban valami szép amikor a női mosdóban egy vadidegen lány törölgeti a könnyeidet... Szép? Mi az a szép? Ehhez a fogalomhoz ahányan vagyunk a világon úgy állunk hozzá. Nem lehet mindenkinek ugyan az. Nagymamám felhívott a múltkorában, hogy megjegyezze, gyermekkoromban mennyire oda voltam a vadrózsákért. Azt hiszem nem véletlen. Vadrózsának érzem magam, aki ott tündököl a maga szépségében valahol az útszélén elhagyva, mégsem én lennék az, akit hazavinnél a szerelmednek. Aztán mégis, jön valaki, aki meglát benned valamit, és le is nyűgözi az, amit lát. Szeretem a metaforákat, szépen ki lehet vele fejezni olyan gondolatokat, amiket másképpen nem biztos, hogy lehetne... folytatás a nuuvellán!