Ugrás a fő tartalomra

Szünet

 Nem is tudom hol kezdjem. Kicsit szomorú vagyok, mert ez az a dolog amit igazán élveztem csinálni, ami feltöltött és megmentett az érzelmi túltengéseimtől. Azonban vannak időszakok, amikor egyszerűen elfogy a mondani valód, elfogy az amit meg szeretnél osztani magadból. Amikor falakat húzol magad köré, és már a hozzád legközelebb állókat is csak kétkedve engedsz be, nemhogy több ezer embert. Bizony bizony, már több mint ezren kattintottatok a blogra, ami miatt túlcsordult a kis szívem. Még ha csak nevetni is jártok ide, nem számít. Ez vagyok én. Legalábbis azt hittem.

Novemberben írtam ide utoljára, és már azt is igazából csak azért hogy írjak valamit. Viszont, nem valamit szeretnék írni, hanem beszélni szeretnék dolgokról, amikről kevesen, ami sok mindenkit érdekel, vagy csak szimplán írni történeteket, amik akár meg is történhetnek, vagy megtörténtek. Mesélni szeretnék nektek, azt hogy felháborodjatok, nevessetek, vagy csak elgondolkodjatok kicsit. Csakhogy az van, hogy nem tudok. Elapadtam, nincs bennem plusz kapacitás. Jó persze, naplóként igazán használhatnám, de nem azt nem publikálom :D 

Szóval most egy kis szünetre megyek, bizonytalan ideig, és nem spammelem tele a facebookot a blogom megosztásaival. Viszont muszáj ezt leírjam, mert így a kötelesség terhe lekerül a vállamról, és majd csak egyszer visszatérek. Mesékkel, álmokkal, a valóssággal...



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Valami új

Költözöm. Mármint nem lakásba vagy ilyenek, csak át ide. Ez a projekt már régóta megfogalmazódott bennem, úgyhogy első lépésként, a régi írásaimmal átcuccolok ide. A többi pedig majd kiderül időben, de bízom benne, hogy azért elég király lesz. Amíg a költözködés tart, nem lesz túl sok új poszt, emiatt megértéseteket köszönöm, de remélem ezen az oldalon is úgyan úgy olvasni fogjátok. 💗 Sallai Klaudia
2 megjegyzés
További információk

Hajnali hideg

Hajal van, a hideg már teljesen bemászott a bőröm alá, és talán már annyira átfagytam, hogy mozdulni is nehezen tudnék, már ha egyáltalán meg akarnám próbálni, mert azt nem akarom. Órák óta lehetek itt, nem tudom pontosan hogy és miért jöttem ide, de azt hittem a friss levegő majd kitisztítja azt a káoszt ami a fejemben van. A villamosokat néztem, amik jöttek-mentek előttem, aztán már ők is lassan eltünedeztek, viszont én még mindig kitartóan ültem a ma estére elfoglalt helyemen. A gondolataim viszont nem akartak leállni. A bontatlan doboz cigimet is teljesen elpusztítottam. Szokott segíteni kordában tartani a fejemben zajló káoszt, most nem. Nem zavart hogy fázom, a lelkemben is pont ilyen hideget éreztem, ha nem sokkal nagyobbat. Felejteni akartam. Egyszerűbb lett volna berúgni és valami buliba folytani bánatom, de nem volt hozzá kedvem, nem akartam megint ezt csinálni. Ezt senki miatt nem tehetem, még saját magam miatt se, pedig most igazán nyomorúságos helyzetbe sodortam magam....
Megjegyzés küldése
További információk