Ez amúgy egy blog

Nem csak egyéni privilégium a mások által okozott szenvedésed. Mind átéljük az a balgaságot, hogy olyan embernek adjuk a világunkat, akinek annyira sem fontos, hogy beletörölje a lábát. Azonban felmerül a kérdés, hogy akkor miért csinálunk ilyen butaságot? Egyszerű a válasz: mert szeretetre és törődésre vágyunk. Emberek vagyunk, genetikailag van belénk kódolva a társas kapcsolatra való igény, a szeretet érzése, illetve elementáris igényünk van arra, hogy ezt az érzést adjuk, és kapjuk. Aki azonban keveset kap, több embernek ad lehetőséget arra, hogy belé lássanak, ezért fordulhat elő az, hogy erre tökéletesen alkalmatlan embereket választunk. Azután pedig hagyjuk, hogy beletiporjanak a lelkünkbe olyan szavak által, mint a "szeretlek" és a "fontos vagy". Hiszen nem csak csúnya szavakkal bánthatjuk a másikat, hanem olyanokkal is, amikre igazán vágynak, mégis jelentés nélkül keringenek az éterben. Legalábbis az egyik fél számára. Mindezek hatására te azonban me

Február van, ami annyit jelent, hogy a giccses plüssállatok és a "jajjdeszeretlekörökké" hónapot vagyunk kénytelenek elviselni, azok, akik egy unalmas marketing fogáson mást nem látnak benne. Félre értés ne essék. Mélyen támogatója vagyok az egymás iránti szeretetnek és a szerelemnek , de ettől a Valentin napi hányástól teljesen idegbajt kapok. Na de, ha már mégis itt van, és kénytelenek vagyunk elviselni a jelenlétét, akkor miért is ne tennénk.  Ergó, most egy (elő) Valentin napi bejegyejzést hoztam, ami igazából az életem. Na, mindegy. Tehát, temérdek sok cikket lehet találni az interneten, hogy hogyan tudod megtartani az igazit. (Na, itt már probléma merül fel, hogy miért is kéne bárkit "megtartani"). Arra is kapsz tökéletes tippeket, hogyan tudod a teljes személyiségedet megváltoztatni azért, hogy a kiszemelted majd beléd szeressen. Mert fő az egészséges önbizalom! Bár, azért tényleg hasznos cikkek is vannak ebben a témában, vagy legalábbis olv