Nem vártalak, nem kerestelek, azt sem hittem volna, hogy még egyáltalán keresztezik egymást az útjaink. Csak jöttél, és egyik percről a másikra berobbantál a néha döcögős, de egész nyugodt életembe. Viszont, hirtelen úgy éreztem, megtaláltam a helyem a világban, és megismertem újra azt az embert akire szükségem van, akit minden fenntartások nélkül tudok szeretni. Te is ugyan ezt mondtad nekem, viszonylag hamar, amikor még biztos sem voltam semmiben , azt mondtad szeretsz, meg hogy fontos vagyok. Nekem ez mindent jelentett . Nem hittem el, hogy mivel érdemelhetem ki a szereteted, és hogy miért engem választottál. Szerintem sosem éreztem ennyire boldognak magam. Bár ne így lett volna. Inkább tűrtem volna a silány középszerűséget, és az unalmas hétköznapokat, csak ne léptél volna vissza az életembe. Most döbbenek rá, napról napra, minden egyes apró részletre, miután a pusztításod maradványait szedegetem össze magamban. Azt a mérhetetlen rombolást, amit okoztál, és ami miatt, m