Nem is tudom hol kezdjem. Kicsit szomorú vagyok, mert ez az a dolog amit igazán élveztem csinálni, ami feltöltött és megmentett az érzelmi túltengéseimtől. Azonban vannak időszakok, amikor egyszerűen elfogy a mondani valód, elfogy az amit meg szeretnél osztani magadból. Amikor falakat húzol magad köré, és már a hozzád legközelebb állókat is csak kétkedve engedsz be, nemhogy több ezer embert. Bizony bizony, már több mint ezren kattintottatok a blogra, ami miatt túlcsordult a kis szívem. Még ha csak nevetni is jártok ide, nem számít. Ez vagyok én. Legalábbis azt hittem. Novemberben írtam ide utoljára, és már azt is igazából csak azért hogy írjak valamit. Viszont, nem valamit szeretnék írni, hanem beszélni szeretnék dolgokról, amikről kevesen, ami sok mindenkit érdekel, vagy csak szimplán írni történeteket, amik akár meg is történhetnek, vagy megtörténtek. Mesélni szeretnék nektek, azt hogy felháborodjatok, nevessetek, vagy csak elgondolkodjatok kicsit. Csakhogy az van, hogy nem tudok. E