Nem csak egyéni privilégium a mások által okozott szenvedésed. Mind átéljük az a balgaságot, hogy olyan embernek adjuk a világunkat, akinek annyira sem fontos, hogy beletörölje a lábát. Azonban felmerül a kérdés, hogy akkor miért csinálunk ilyen butaságot?
Egyszerű a válasz: mert szeretetre és törődésre vágyunk. Emberek vagyunk, genetikailag van belénk kódolva a társas kapcsolatra való igény, a szeretet érzése, illetve elementáris igényünk van arra, hogy ezt az érzést adjuk, és kapjuk. Aki azonban keveset kap, több embernek ad lehetőséget arra, hogy belé lássanak, ezért fordulhat elő az, hogy erre tökéletesen alkalmatlan embereket választunk. Azután pedig hagyjuk, hogy beletiporjanak a lelkünkbe olyan szavak által, mint a "szeretlek" és a "fontos vagy". Hiszen nem csak csúnya szavakkal bánthatjuk a másikat, hanem olyanokkal is, amikre igazán vágynak, mégis jelentés nélkül keringenek az éterben. Legalábbis az egyik fél számára. Mindezek hatására te azonban megnyílsz, és adnál a szeretetedből, ő pedig úgy néz rád, gonosz mosollyal az ajkán, hogy szétrobbanjon a lelked. Viszont, te ennek ellenére is kitartasz mellette, sőt, egyre jobban akarod. Bizonyítani szeretnéd neki. hogy igenis alkalmas vagy az Ő szeretetére és megbecsülésére, mert adtál neki valamit magadból. A lelked egy részét, ami a te kincsed volt.
De tudod mit? Senki sem érdemli meg, hogy játszanak a lényével, és semmibe vegyék a szeretetét. Senki sem jogosult arra, hogy bármit elvegyen belőled, ha csak megnézi és utána félre dobja, egy új és frissebb miatt. Akkor ne is nyúljon hozzá. Ahogy a tested is a tiéd, úgy a lelked is. Arról pedig nem tehetsz, hogy rossz embert választottál. A szép szavak nagyon csábítóak tudnak lenni, főleg akkor ha olyan embertől hallod, akiben látsz valamit.
Lépj tovább. Egy másodperc töredékéig sem érdemes egy ilyen eset után magadba fordulni, hiszen ez elkerülhetetlen része a tanulási folyamatnak, annak, hogy rájöjj mire vagy kire van igazán szükséged. Ez az élet. Hiszem azt, hogy senki sem ok nélkül lép be az életünkbe, és hagy maga után azt, amit, hanem azért, hogy te jobb ember lehess és megtaláld azt akire igazán szükséged van. Magadat.
Azután egyszercsak belép majd az életedbe az az ember, aki pont annyi szeretetet ad, amennyire szükséged van, és te is neki tudod adni azt, amit igazán megérdemel. Az őszinte tiszteletet és szeretetet. Sokszor írtam le ezt a szót, bár talán ez a mozgató rugója mindennek.
Azonban elsősorban önmagadat szeresd, mert saját magaddal éled le ezt az életet, és te vagy az akit a nap 24 órájában érzékelsz. Ezek után pedig leszel olyan erős, és csodálatos, hogy ezt másokkal is megoszd.
Ne a pillanatnyi hiányérzet, és a csalódottság határozzon meg, hanem az a tudat, hogy egyszer majd ez is elmúlik. Hiszen minden változik, te is, ők is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése