Ugrás a fő tartalomra

Nehéz napok

Nehéz napok?!

Nem minden mindig boldog és egyszerű, akármennyire is ezt sugallja felénk a közösségi média, és bármennyire is szeretnénk mi magunk is, hogy mindennek csak a jó oldalát lássuk.
El kell fogadni ezeket az érzelmeket is, amelyek néha igenis a padlóra vágnak.
Mert ilyenek is vannak. Bárhogyan is szeretnénk mások előtt mutatni, hogy milyen fasza életünk van, és mennyire boldogok vagyunk (még ha ez így is van), akkor is előfordulnak "Azok a napok". Nem, nem a menstruációra gondolok. Hanem amikor minden összejön. Úgy igazán. Elmúlt hónapok fáradtsága, lelki kimerülése, minden (is). 
Teljesen természetes, hogy néha besokallunk és azt sem tudjuk kik és mik vagyunk mi.
Én ezeket hívom defekteknek. És mint minden defekt, ez is javítható. Ha más nem egy cserével.
Ez is csak egy kihívás, ami szerintem izgalmas. De mielőtt ezen agyalnál és kötelezőnek éreznéd megszabadulni tőle, éld meg előbb. Add át magad ennek az érzésnek, mert ez egy jelzés számodra, hogy lassítani, vagy váltani kéne, mert amit eddig csináltál az nagyon nem jó. Lehet csak egy időszakos dolog is, de azt nem hagyhatod, hogy ez az állapot 2 napnál tovább ledöntsön a lábadról.
Tudatosan kell kezelni, szerintem, ezeket a deviáns érzelmeket. Nehéz küzdelem, mert oké, hogy a boldogság a legjobb érzés, de a levertség, szorongás, sokkal erősebb. Főleg akkor bosszantó, ha még az okát sem tudod megmondani, hogy most mégis mi van.
Az a jobbik eset ha tudod mitől van. Viszont cserébe ugyan olyan nehéz.

Lehet ez másképp is

Viszont mint minden ez is megoldható. Először is hagyj magadnak időt. És ebben az időben azt csináld amihez igazán kedved van. Ha el akarsz vonulni pár napra, tedd meg. Kuckózz be egy könyvvel, vagy néz filmeket. A következő fázis pedig, hogy motiváld magad, olyan dolgokkal amik előre visznek. Írd fel a céljaid, amit el akarsz érni, legyen az bármilyen messze is, és kezdd el kidolgozni azokat a lépéseket, amik oda juttatnak. Majd cselekedj.
(plusz egy tanács: ezeken a napokon a digitális detox nagyon sokat segít)
Ha mégsem sikerülne, az sem baj, legalább közben megismered saját magad. A hibáid, az erősségeid. Fontos, hogy törődj magaddal, mert senki más nem teszi olyan szeretettel mint te. De ez így is van jól. Addig amíg nem vagy rendben magaddal, te sem tudsz őszintén szeretni. Maximum egy ideig.
Ezek nem üres szavak. Nekem például fél évente szükségem van egy ilyen lelki tripre, mert amúgy nem tudnám feldolgozni a hirtelen impulzusokat, és igen, van hogy belebukok, elég sokszor. Ugyanakkor rengeteget tanultam, amit senki nem vesz el, vagy helyettesít. Meg legalább van miről meséljek.
Szerintem ez a fontos.
Te törődsz magaddal?

Sallai Klaudia
eredeti dátum: 2018.11.22.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Valami új

Költözöm. Mármint nem lakásba vagy ilyenek, csak át ide. Ez a projekt már régóta megfogalmazódott bennem, úgyhogy első lépésként, a régi írásaimmal átcuccolok ide. A többi pedig majd kiderül időben, de bízom benne, hogy azért elég király lesz. Amíg a költözködés tart, nem lesz túl sok új poszt, emiatt megértéseteket köszönöm, de remélem ezen az oldalon is úgyan úgy olvasni fogjátok. 💗 Sallai Klaudia

Őszi gondolatok

 Nem hittem volna, hogy megint itt fogok tartani, de most újra meg kell álljak egy pillanatra, és újra tervezni mindent, rendbe tenni azokat a bizonyos vesszőket az életemben, és valami mögé nemhogy pontot, de egy hatalmas felkiáltó jelet tenni. Vannak olyan dolgok az életemben, melyek bár boldoggá tesznek, pont annyi szenvedés is jár velük, és ez nem feltétlen a seggfejekhez való masszív ragaszkodásom, de talán ez lehet mégis egy kulcspont abban, hogy valami gyökeres változásra volna szükségem. Néha olvasgatok ilyen-olyan történeteket, hogy az emberek mennyire szemetek tudnak lenni a másikkal, és saját magukat mentve, kihátrálni a nehezebb feladatokból. Néha viszont át is élem. Mikor lettünk ennyire elutasítóak egymással szemben? Mikor történt az, hogy minden lelkiismeret furdalás nélkül képesek lettünk másokat megbántani, csak azért mert gyávák vagyunk saját magunkkal szembe nézni? Értem én, nehéz, és igen, olyan is volt már, hogy jómagam is beleestem ilyen hibába, de talán tanultam

Szünet

 Nem is tudom hol kezdjem. Kicsit szomorú vagyok, mert ez az a dolog amit igazán élveztem csinálni, ami feltöltött és megmentett az érzelmi túltengéseimtől. Azonban vannak időszakok, amikor egyszerűen elfogy a mondani valód, elfogy az amit meg szeretnél osztani magadból. Amikor falakat húzol magad köré, és már a hozzád legközelebb állókat is csak kétkedve engedsz be, nemhogy több ezer embert. Bizony bizony, már több mint ezren kattintottatok a blogra, ami miatt túlcsordult a kis szívem. Még ha csak nevetni is jártok ide, nem számít. Ez vagyok én. Legalábbis azt hittem. Novemberben írtam ide utoljára, és már azt is igazából csak azért hogy írjak valamit. Viszont, nem valamit szeretnék írni, hanem beszélni szeretnék dolgokról, amikről kevesen, ami sok mindenkit érdekel, vagy csak szimplán írni történeteket, amik akár meg is történhetnek, vagy megtörténtek. Mesélni szeretnék nektek, azt hogy felháborodjatok, nevessetek, vagy csak elgondolkodjatok kicsit. Csakhogy az van, hogy nem tudok. E